Az elmúlt három évben csaknem 50 vállalati önkéntes napot szerveztünk. Voltak olyanok, amelyek kifejezetten a szakmai tudásátadásra épültek és persze nagyon sok olyan is volt, amelyek a fizikai jellegű segítségnyújtást jelölték ki célként. Azt látjuk, hogy egyre gyakrabban kapnak kritikát a fizikai jellegű önkéntes tevékenységek, amelyeket szeretnénk most „megvédeni” és bemutatni azt, hogy miért fontosabbak, mint elsőre tűnnek.
A vállalati önkéntesség egyik leggyakoribb, ugyanakkor leginkább megosztó formája a fizikai jellegű önkéntes munka, például kerítésfestés, udvarrendezés, kisebb felújítások. Irodai közegből nézve gyakran felszínesnek tűnik ez a segítségnyújtás, mintha valódi társadalmi hatás nélkül maradna. És valóban, a vállalati felelősségvállalás területén egyre több a stratégiai, hosszú távú, tudásátadásra vagy rendszerfejlesztésre épülő program, mi magunk is ösztönözzük, hogy a civil szervezetek szolgáltatásaik kidolgozása során merjenek túlgondolni a „kerítésfestésen”. Ugyanakkor, ahol alapigények vannak, és a fizikai jelenlét a legnagyobb segítség, ott nemcsak elfogadjuk, hanem támogatjuk is ezt a formát.
Előbbi kontextusban egy ecsettel a kézben töltött nap könnyen tűnhet „elavult” formának. Mégis, a gyakorlat azt mutatja, hogy ezek a kezdeményezések fontos, sőt nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a vállalati önkéntesség ökoszisztémájában. A fizikai környezet javítása nem csupán esztétikai kérdés. Egy megszépült udvar, frissen festett kerítés vagy rendbe hozott játszótér megteremti azt az alapot, ahol az intézmény dolgozói és a közösség tagjai méltóbb körülmények között működhetnek. A környezet állapota a közösség önbecsülésére, sőt jövőbeli működésére is hatással van.
A szellemi munkavállalók számára az ilyen önkéntes napok gyakran első, kézzelfogható kapcsolódási pontot jelentenek a társadalmi felelősségvállaláshoz. Ez sokaknál belépő szint az önkéntességbe. Ez az első lépés, amely később mélyebb elköteleződéshez, akár szakmai alapú támogatásokhoz vezethet. A fizikai munkások esetében viszont másról is szó van: számukra ez a típusú tevékenység szakmai kompetenciát és gyakorlati tudást igényel, amiben ők a természetes vezetők. Egy vállalati önkéntes napon, ahol fehérgalléros és kék galléros kollégák együtt dolgoznak, kiegyenlítődnek a szerepek. A fizikai munka területén az utóbbiak adják át a tudást, ezzel valós szakmai megbecsülést kapnak, a többiek pedig tanulnak tőlük, emberileg és szemléletben egyaránt. Ez az élmény valódi közösségi integrációt teremt a szervezeten belül.
Fontos ugyanakkor reálisan látni: a kerítésfestés nem váltja ki a stratégiai CSR-programokat. Nem oldja meg a rendszerszintű társadalmi problémákat, és nem pótolja a hosszú távú partnerségeket vagy tudásmegosztási projekteket. De kiegészíti azokat. A fizikai jelenlét, a közös munka és a lokális hatás hitelesíti a vállalat társadalmi szerepvállalását, és alapot ad a mélyebb programok befogadásához. A kerítésfestés, a fizikai önkéntesség tehát nem a vállalati önkéntesség „alacsonyabb szintje”, hanem sok esetben belépő a társadalmi felelősségvállalás kultúrájába, sőt, irodai dolgozóként szuper érzés kétkezi munkával segíteni egy szervezetet, intézményt. Egy olyan forma, ami közelebb hozza egymáshoz a kék- és fehérgalléros kollégákat, a vállalatot és a közösséget. Nem helyettesíti a komplex programokat, de nélkülük nem lenne, ami megalapozza őket.
